"Egy hete voltam Lisánál transzlégzésen és már akkor beszéltünk arról, hogy tartós változást akkor lehet elérni, ha valaki terápia szerűen, rendszeresen csinálja. Ez esetben először levisz a pokol mélyére, aztán egyre közelebb a tiszta önmagadhoz. Egy ideje nagytakarításba kezdtem a tudatalattimban. ???? Egyéni terápia, meditáció, stb. és Lisánál transzlégzés. Eddig én is hasonlókat éltem meg minden alkalommal. Végtag görcsök, feszültség, harag, sírás, nevetés és a végére egy nagyon könnyed, kellemes állapot, ami napokig energiával töltött fel. Most elhatároztam, hogy hetente egyszer megyek, amíg azt nem érzem, hogy tartóssá vált ez az állapot. Most voltam másodszor és már más élményt adott. Már az elején megjelent a Felsőbb Énem, akiről eddig csak annyit tudtam a tanítások által, hogy van, de soha nem éreztem így a jelenlétét. Végig velem volt és érzésekkel kommunikált, "beszélt" hozzám. Nem volt végtaggörcs, rángatózás, csak Ő és én. Éreztem a biztonságot, a feltétel nélküli szeretetet és a semmi terét. Éreztem, hogy minden rendben van és nincs semmi, mert semmik vagyunk. Bennem ott volt, hogy ha én egy vagyok a Felettes Énemmel, akkor miért vagyok mégis külön? Erre azt a választ kaptam, hogy most ebben az emberi testben feladatom van itt, de ő mindig figyel rám és velem van, segít nekem. Közben a légzés hatására olyan erővel áramlott az energia a csakráimban, hogy úgy éreztem rángatja a testemet. Amikor Lisa elkezdte ütni a sámándobot, hogy a rezgéseket keltse, testem összes sejtje elkezdett reagálni, mintha csak azt akarták volna jelezni, itt vagyunk. Olyan volt, mintha millió hangya rohangált volna mindenhol. Bizsergető érzés volt. Aztán jött a kellemes zenei rész, amikor már nem volt testem, csak egybe olvadtam mindennel a tiszta szeretet terében. Már nagyon várom a következő alkalmat, hogy mit adhat még nekem. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Annak is, aki úgy érzi valami nagyon nincs rendben és enyhülést szeretne kapni, illetve annak is, akinek vágya a Tudatos Emberi Lét. Lisa az a személy, aki alkalmas arra, hogy segítse másokat ezen az úton a tudásával. Köszönet és hála Neki! "

"Ez volt a negyedik transzlégzés amiben részt vettem. Mindegyik transzlégzés mást nyújtott, az első nagyon nagy élmény volt számomra. A legutolsó pedig előhozta azokat a mélyen eltemetett érzéseket amikkel nem akartam szembenézni az elmúlt néhány hónapban. Az érzések a légzés során és az utána következő napokban folyamatosan előjöttek és oldódtak. Végre elengedhettem őket! Köszönöm Lisa!!!"

"Kedves Lisa! Örültem, hogy 10 év után ismét részt tudtam venni transzlégzésen. Korábban többször is jelen voltam a Mosolynapok keretében, és minden alkalommal pozitív és örömteli élmény volt számomra azon túl menően, hogy belső fejlődésemet segítette. A legutóbbi során is végig intenzív belső átéléseket tapasztalhattam meg. Ezek közül önmagam tisztító aspektusát emelném ki, mely meghatározó eleme volt számomra. A transzlégzést követő éjszakán pedig mély rálátások születtek bennem, s folytatódott az azt követő napok során. Hozzásegítve mindezzel a belső fejlődésemet az önismereti úton. Ajánlom mindenkinek ezt a lehetőséget, aki szeretne jobban rálátni életére, önmagára, és ezek ismeretében tovább lépni. Köszönöm Lisa mégegyszer! "

"Első alkalmommal jöttem el egy ilyen spirituális foglalkozásra. Jóga, táncmeditáció, előadás és transzlégzés is volt. Nagyon meglepődtem amikor rájöttem, hogy ez nem elvont, hanem sokkal inkább tisztábban láttatja a valóságot, sőt magamat is jobban megértettem. Liza nem volt mesterkélt, hanem egyszerű, vicces, közvetlen. Nagy köszönet az egész napért. Ja és Mosoly! :) "

"Jógára jártam a Mosoly Stúdióhoz, Fehérváron a Tiszti klubban. Azóta elköltöztünk, és én azóta emlegetem. Sosem fogom elfelejteni a csodás zenéket és a visszatérő mondatokat: "Átlélegezzük a testünket, szuszogunk még egy kicsit, és megpihenünk. " A meditációkat kimondottan imádtam. Ölelés: Andi"

"Itt éltem át először hogy van lelkem. Megtapasztaltam a valódi csendet. Köszönöm!"

"Köszönöm a mai napot, hát eléggé meg vagyok érkezve. Izgalmas és mozgalmas dolgokon mentem át. Nem is gondoltam volna. Már most jelentkeznék a következőre. Balage" - (férjem első sms-e hozzám ;) )

"Nekem az első alkalommal taknyom-nyálam összefolyt, zokogtam, nyáladztam, úgy éreztem, a karjaim bénák, nem vagyok ura a testemnek, mégis biztonságban éreztem magam, és olyan szabadság volt megélni mindenféle kontroll nélkül azt a sok le- és elfojtott dolgot, amik sorra jöttek elő a "jéghegy víz alatti részéből", vagyis a tudatalattiból. Ha többedjére csinálod, már te magad is tudod saját magadat vezetni, eleve beprogramozni egy adott problémán való munkálkodást. Soma"

"Ezt meg kell írnom ide is, amíg friss! Lizám az isten áldjon, hogy az utamba kerültél! Hét éve halt meg a férjem, és csak ma a transzlégzésen sikerült elsiratnom őt. Ezt nem tudom hogyan köszönjem meg!!! Olyan megkönnyebbülést érzek, mintha eddig kövek lettek volna belém varrva, és most eltüntek, és rájöttem micsoda teher volt ez. Hatalmas fájdalom szabadult fel, és egy nagy szabadság lett helyette. Könnyű vagyok és tele vagyok szeretettel. Most már nyugodt szívvel tudok beszélni a férjemről, ami eddig tabu volt, mert kiborultam. Hihetetlen változás. Bár ha nem lett volna elötte a felkészülés, lehet hogy ez nem történik meg, mert nagyon be volt ez zárva nálam. Még egyszer köszönök mindent! nagyon Boldog vagyok! :) Adri"

" Na ezt nem gondoltam volna. Hát húúú meg hááá! Ilyen közel még nem éreztem a lelkemet és a nem tudom még mit. Valami végtelent. Hát röviden: Iszonyúan katartikus mély pörgés volt. A zenék külön díjazást érdemelnek, sámánasszony jól kevert a pultnál!!! ;) Azt hiszem ez nagyban rásegített a folyamatokra, amikben letettem pár évnyi terhet! Amig élek nem felejtem el, sőt repeat please! :D Misi"

"Azt kell mondanom, hogy megmentetted az életemet. Rosszul lettem a napokban, szinte félájultan feküdtem, és már kezdtem elveszíteni a kontrollt, azt éreztem hogy most le fog állni a szívem. Ebben a pillanatban megszólat a fülembe a te hangod, pont úgy ahogy transzlégzésen szoktál ránk szólni, hogy : Lélegezz! Ekkor vettem egy nagy levegőt. Rájöttem, hogy percek óta alig lélegeztem. Megmentett ez a mondatod! Köszönöm! :) Ancsa"

"A folyamat először félelmetes volt, mert nem tudtam mi fog történni, aztán Liza sokszor mondta hogy "engedd fel, ne állj ellen!" Én elengedtem magam, na de azt hiszem a zene és a folyamatos légzés ezt elő is hozta, mert már nehéz volt ellenállni a feltörő érzelem-hullámnak. Olyan régi düh szakadt ki belőlem aminek már az okára sem emlékszem, csak azt éreztem hogy ezeréves története lehet, mert olyan mélyről jött! Kaptam egy tönkölypárnát amikor látta Liza, hogy csapkodok a tenyeremmel, és azt mondta : Ezt üsd!! Hát én ütöttem!! :))))

Közben bőgtem és vicsorogtam egyszerre, és minden csapással könnyebb lett a testem. A végén már nem ütöttem, hanem ráborultam a párnára és csak sírtam a megkönnyebbüléstől, úgy, ahogy talán kicsi gyerekkoromban. Aztán lassan enyhült a zene és elfeküdtem, és olyan mély relaxációba kerültem mint még soha. Minden sejtemet éreztem, könnyű volt és ragyogó. Nagyon nagyon jól éreztem magam a bőrömben. És ez a jóérzés sokáig bennem volt, még másnap is. Millió hála és köszönet! :) Anita"

U. Mónika beszámolója:
"Az első transzlégzéses élményem:Azon kívül, hogy egy speciális légzéstechnikát kell alkalmazni, fogalmam sem volt mi is az a transzlégzés, így elvárásaim sem voltak. Amit már régóta tudtam viszont, hogy minden alkalmat és lehetőséget szeretnék megragadni, hogy jobban megismerjem magam. Elvárásaim csak önmagammal szemben voltak. Amit az óra elején megtudtam: a transzlégzés egy bizonyos légzési technika – szájon ki-be - s közben hagyni kell megérezni önmagad.. Rövid ismertetés, ki hogyan élheti ezt meg, miket érezhetsz, mire figyelj, és egy fontos figyelmeztetés: az egó közbe fog szólni, nem fogja szeretni, hogy másképp akarsz látni, de te csak figyeld meg, engedd el, és a többi jön magától.. Huhh.. Hát ez érdekes ! Ha csak két szóval lehetne összefoglalnom a velem történteket, akkor a Döbbenetes és a Csodálatos szavak jutnának eszembe először.

Az egész „mutatvány” kb. 1 óra. A zenék csodálatosan hozzá vannak hangolva a különböző csakrákhoz (amit én nem tudtam, ezt csak önkéntelenül megéreztem, hol is tarthatunk) és szépen nyílnak a csakrák lentről felfelé. Az első zenék „törzsi” számok, ami bennem, belőlem hihetetlen félelmet indított el. ( mint utóbb megtudtam a gyökércsakránál vannak az ősfélelmek, dühök, indulatok). Testi tüneteim a végtagzsibbadások – de fájdalmasan- a heves szívdobogás, a félelem. Szerintem a pánikroham minden tünetét produkáltam perceken belül. (menekülni, kinyitni a szemet, gyerünk innen, mert hamarosan szívrohamban halálozok el) J Eszembe jutottak Lisa instrukciói még a gyakorlat előttről, miszerint az egó harcolni fog a széthullás ellen, mert ha a jobb és bal agyféltekét együttműködésre készteted, ott az egódnak már nincs olyan hatalma, éppen ezért mindent meg fog tenni, hogy ne kerülj ebbe az állapotba. A lényeg hogy ne ess pánikba, ha heves fájdalmak jönnek elő, vedd természetesnek, csak figyeld meg, hiszen először sejti szinten indul be a tisztítás. Bármilyen érzésnél csak hagyd, hogy megtörténjen, hiszen minden változás úgy indul, hogy először a szervezet „rosszabb állapotba" kerül, onnan és úgy tudja kipucolni a „szemetet.
Na, mikor leküzdöttem ezeket a fájdalmakat, félelmeket, máris jobban lettem. A levegőt mind gyorsabban ki-be, ki-be pumpáltam, így lehet az energiát jól felemelni (ezt is később tudtam meg). Sokan voltunk aznap, itt tapasztaltam meg először igazán, hogy a közös energiáknak micsoda erejük van.
Mellettem egy már tapasztalt „jógás-transzlégzéses” srác feküdt, így ő sokat segített nekem a helyes légzés megtalálásában, majd pedig az energia ping-pong „élvezésében”. (ami csak így utólag világos, akkor még csak annyit érzékeltem, hogy úgy kell venni, olyan ritmusba a levegőt, mint ő). Miután egyre erőteljesebb és ütemesebb lett a légzés, na meg a zene is ! (hasból prés) egyre jobban azt éreztem, hogy szétrobbanok, kezdtem szédülni, oxigénhiány, stb.. nem birok már ilyen intezitással lélegezni, elfogyott az erőm.. de a csapat csak húzott. Azért sem állok meg, gondoltam, nem azért vagyok itt! Akkor még mindig előjött az én kis drága egóm , mit keresek én itt, mi ez a hülyeség, én erre nem vagyok képes, én ettől félek, mit hoz ki belőlem...már egyesek hangosan nyögtek, sírtak, vagy nevettek, stb.. Aztán a valódim győzött J, tovább repítem magam az energiával , lesz, ami lesz.. Ekkor Lisa megszólalt, mintha csak látná, érezné, miken vívódom..: "..gyerünk, ez az, hagyd hogy kitörjön, engedd ki." Ekkor „nagy” szédülés, (szerintem oxigénhiány v. túl sok oxigén egyszerre) és egyszer csak katt..
( mintha eszméletvesztés lenne, de furcsa, mert tudatos volt, éreztem magam kívülről közben, és mintha teljesen éber lettem volna) és elindult…. Először csak elkezdtek folyni a könnyeim.. aztán magával ragadott egy pörgő erős valami..(közben Lisa azt mondta: ne állj útjába, engedd) és akkor még dühösebben kezdtem fújtatni, a dühre gondoltam, és elkezdett fojtogatni a zokogás ( először próbáltam visszatartani, mert hát majd pont én fogok itt ennyi ember előtt hangosan zokogni.. aztán kénytelen voltam, mert amikor visszatartottam úgy éreztem megfulladok) aztán hagytam jönni… és zokogtam, olyan mélyről, olyan hasból (van is hasizomlázam) és hagytam feltörni belőlem a dühöt, az elkeseredettséget, a „ miért hagytál el engem istenem”-et, hogy dühös vagyok magamra, az egész világra, hogy annyira fáj néha az élet, hogy nem vagyok szeretve, stb .. És hagytam, hogy megéljem a fájdalmat. A zene is hihetetlenül segített, amolyan felfokozódott, hangos, ütemes volt. Aztán szép lassan, ahogy a zene is nyugisabb lett, úgy nyugodtam meg én is, közben éreztem, hogy tisztulok. Aztán újabb csakrák, újabb zenék… jött a szívcsakra, egy számomra gyönyörű zene (olyan, igazi, mély szerelmi zene). Elképesztő boldogság söpört végig rajtam, megjelent az őrangyalom (akinek a jelenlétét már többször megtapasztaltam régebben is) és vele elkezdtem táncolni, majd valaki mással... a szerelemmel.. (nem volt arca, nem konkrét személy) de tudtam, hogy nem hiába várok… Egy csodálatos keringőt táncoltunk, olyanok voltunk, mint egy tv-ben látott standard versenytáncosok. Légies, gyönyörű, és az érzés : ez maga a szerelem? Szeretet? Akkor megint elindult a könny, de ezek már az öröm könnyei voltak. Akkor ott tudtam, értettem, hogy élem a szerelmet, minden porcikámban benne van, magam vagyok a szerelem, szeretet..
Aztán ismét más zenék, ismét ütemes légzés, ismét energiapörgetés.. A korona csakrához érve kezem lábam remegett már, mindenem zsibbadt, vagyis inkább úgy éreztem a két kezem, hogy nem érzem . Nem zsibbadt, inkább olyan érzés volt, mintha belenyúltam volna a konnektorba, égett, bizsergett, folyt. Minden eremet külön éreztem, hogy lüktet, folyik, áramlik … és a zene, olyan földöntúlinak tűnt. És az érzés: szabadság, szeretet, isten, fény, csoda…

Aztán szép lassan kifelé, percek kellettek, mire egyáltalán a döbbenetből magamhoz tértem. Az egész testem fáradt volt, mégis könnyűnek éreztem magam.:)

A végén körbeültünk és mindenki elmesélhette az átélteket. Mindenkinek volt élménye, különbözőek ugyan, hiszen nincs két egyforma ember, így két egyforma ok és probléma sem.
A végző konklúzió: egy csodálatos Ön-utazáson vehettem részt. Hálás vagyok Lisának és a csapat összes tagjának, hogy megtapasztalhattam mekkora csoda is az EMBER. Móni"